Bejegyzés címkék:

önismeretszínekutam

Színezd ki magad!

Elmesélek egy személyes történetet:

Gátlásos kölyök voltam. Kezdetben hosszabb hajam volt a “nagy füleim” miatt. Később túlsúlyos kölyökké faltam magam, hogy védőburkot képezzek magam körül. Vagy szörnyikének csúfoltak, vagy pufinak… volt, hogy dugó volt a becenevem. 

Azzal védekeztem a támadások ellen, hogy háttérbe vonultam, távolról néztem a többi gyereket. Azt vártam csak, mikor hagynak békén. Amikor rámordultam társaimra, az segített, de néha fárasztó volt – és lehet kissé erős is, mert a tanítónéni rögtön rohant árulkodni, hogy a kicsi Sanyi csúnyán viselkedett. Így később ehhez sem volt már kedvem. Tulajdonképpen ez egy kiváló és biztonságos taktika volt, és elegendő volt a biztonságos felcseperedéshez. 

Rengeteg játszma jellemzi a gyermekkort – talán több és erősebb is, mint a felnőttek játszmái. Néha a gyerekek igen gonosz kis teremtmények, amikor a társaikkal viselkednek. Egy dologra vannak otthon igazán megtanítva: ha valaki másképp viselkedik, másképp néz ki – tehát nem felel meg a “tantónéni”, “szomszédmariska”, “köztisztviselőbácsiaktatáskával” vélt elvárásainak, az nem jó, nem elfogadható – büntetés jár érte. Rögtön megkapja a rossz gyerek címkét. Amit természetesen tovább is ad a saját kicsiny környezetébe. Igazán helyénvaló mondás az, hogy a fiúgyermeket a társai nevelik. Tulajdonképpen elfogadás, vagy éppen kirekesztés által ők segítik azzá válni ami felnőtt korban viselkedésének alapját fogja képezni.

Vajon az a rossz gyerek tényleg annyira rossz? Nem lehet, hogy az a gyerek csupán önmaga szárnyait bontogatja? Saját határait keresi?

Tényleg muszáj az izmait és az elméjét 18-20 éven keresztül sorvasztani, hogy mire felnő, egy uniform zombi legyen? Egy adatvezérelt technokrata, aki mindenkinek megengedi, hogy átlápjen rajta? Tényleg erről szól a világunk?

Láttam nemrég egy videót, ami nagyon megfogott. Szeretném megmutatni:

Mi lenne, ha megtörténne az a felébredés és újra kiszíneznéd magad? Mi lenne, ha aki szebb, jobb, kreatívabb, okosabb, szabadabb – azt nem kirekesztenénk, hanem megpróbálnánk tanulni tőle? Létezik egyáltalán az az ébredés, amiről annyit lehet olvasni? Szerintem létezik.  Ehhez az ébredéshez nem kell más, csupán te magad. Te, és a benned élő TE – akinek ereje és bátorsága van – és igen színes. Vajon mi történne, ha elkezdenéd megismerni?

Időközben eltűntek a gyerekkori játszmák – felnőttünk. Minden megváltozott. A fejem hozzánőtt a fülemhez, és a dundipocak is eltűnt. Hosszú gyakorlás és útkeresés folytán pedig mára már sikeres embernek mondhatom magam. Kinyíltam a világ felé. Befogadom a körülöttem lévő embereket, és ők is befogadják a tőlem érkező energiákat.

Ehhez egyre mélyülő önismeretre és önreflexióra van szükség. Az önismeret gyakorlására pedig bátorságra, kitartásra és hitre… Kemény munka, viszont megtérül. Írásaim talán segíthetnek majd neked is elindulni önmagad megismerésén keresztül önmagad kiszínezésében. Amennyiben kérdésed, javaslatod, észrevételed van felém, keress bátran!

Tolvaj Sándor

Ki vagyok én?

Üdv, a nevem Tolvaj Sándor. A coaching és az önismeret által keresem annak a módját, hogyan élhetjük meg belső erőnket, kreativitásunkat, szabadságunkat. Misszióm, hogy az eddig megszerzett tapasztalataimmal segítek a hozzám hasonló fejlődni vágyóknak.