Annak ellenére, hogy Zoltán kommunikációs szakemberként szerzett diplomát, nagyon hamar bekuckózta magát olyan munkahelyekre, ahol kevesen dolgoztak, és ők is – akik együtt dolgoztak -elbújtak a monitorjaik mögé, ahol biztonságos és csöndes.

Kiadványszerkesztéssel foglalkozott pályája kezdetén. Kellő önbizalom hiányában mindent elvállalt, ami rá lett osztva még akkor is, ha az kényelmetlen volt számára. Nehezebb napjain bírta, mert nem kellett gondolkodnia, viszont alapvetően a munkájának ezen részét gyűlölte csinálni. Tulajdonképpen azért csinálta, mert ez volt a munkaköri feladata, és – ahogy a közös folyamatunk során kiderült – azt ismételgette a belső hangja, hogy „örülj annak ami van”, „csináld meg amit mondanak”, „maradj csendben, és akkor nem lesz baj”.

Gyönyörű sorskönyvi utasítások… erre később visszatérek.

Minden nap minden percében tudta, hogy valami itt nincs rendjén – nincs a helyén. Tudta, hogy valami nem jó, de azt nem tudta, mi nem jó, és hogyan lehet innen továbblépni.

Ezért keresett meg engem. A célja az volt, hogy megtalálja azt a hivatást, ami feltölti, ahol valóban meg tudja élni önmagát. Megtalálja azt a pozíciót, ahová jó kedvvel indul el reggel, és jóleső fáradtsággal megy haza a nap végén. Emellett szerette volna kideríteni, miért nem működött a vállalkozása amiről a következőkben fogok írni.

Voltak bizonyos elképzelései, amiket feltártunk a folyamat során. Ilyen volt például az, hogy nem bírja elfogadni, hogy főnökei vannak. Úgy érezte zavarja, ha fölötte állnak és megmondják, mit tegyen. Ezért besokallva felmondott a munkahelyén és vállalkozást indított.

Az elején minden ment szépen ajánlások útján – nem is kellett érte tennie szinte semmit. Jöttek a munkák, csinálta…

Azonban valami még mindig nem volt az igazi.

Valahol mélyen érezte, hogy jó szakember – ezt bizonyította, hogy rengeteg megkeresése lett. Kapott ajánlatokat egészen nagy cégektől is projektmunkákra, amiket többnyire elvállalt. Viszont amikor azt érezte, hogy amikor valaki főnökként akar diktálni, összerándult a gyomra és mérhetetlen dühöt érzett. Amikor ezt  dühöt érezte, azonnal visszavonulót fújt, és kisgyermekként elbújt – megszakította a munkakapcsolatot.

Azonban amikor egy ilyen munkakapcsolat megszakadt, azzal megszakadt az megteremtett biztonságérzet is. Újabb munkaadó után kellett néznie. Mindig és mindig újabb munkaadó… Beindult egy ördögi kör. Tulajdonképpen papíron vállalkozó volt, de a gyakorlatban csak egy olyan szabadúszó, akinek az élete nagyobb cégektől függ. Továbbra sem volt elégedett.

Éjjel nappal dolgozott olyan cégeknek, amilyen saját cégre ő maga is vágyott. Mindeközben azon agyalt, mi lehet a hiba. Vállalkozóként nagyon keveset keresett. Abban a szakmában azzal a tudással többszörösét meg lehetett keresni. Ebből kifolyólag éjjel-nappal dolgozott. Nem volt ideje a családjára, nem volt ideje a barátaira, nem volt ideje saját magára. Csak az lebegett a szeme előtt, hogy mi lesz, ha a következő hónapban nem tudja kifizetni a csekkeket. Nem erre a karrierre vágyott.

Hogyan jött ki ebből az ördögi körből?

A tranzakcióanalízis elmélet módszereivel kezdtünk el dolgozni, mert a története alapján ezt éreztem a legcélravezetőbbnek ahhoz, hogy igazán gyorsan tudjak neki segíteni. Szóval…

Addig amíg Zoli sorskönyvi utasításai működtek, egyszerűen bármibe foghatott volna, ugyanazokat a köröket futotta. Akár alkalmazott, akár vállalkozó, a parancsai, és a belső hangjai megakadályozták abban, hogy megélje a szabadságot életének bármely területén.

Mi a karrier oldaláról fogtuk meg a sztorit, mert ezzel keresett meg engem.

A sorskönyvi utasításokat egészen kicsiny gyermekkorunkból kapjuk. Szüleink és a környezetünk hatása alatt elkezdjük magunknak megírni, és a mondatainkat mélyen elraktározzuk magunkban. Kinek szerencsés, kinek kevésbé szerencsés a programja amit visz magával.

A témát nem részletezve, csak felsorolás szinten ezeket a sorskönyvi üzeneteket hozhatjuk otthonról:

  • Légy tökéletes!
  • Bírd ki!
  • Tégy erőfeszítést!
  • Szerezz örömet másoknak!
  • Siess!

És ezeket a tiltásokat:

  • Ne létezz!
  • Ne légy önmagad!
  • Ne légy gyerek!
  • Ne légy fontos!
  • Ne gondolkozz!
  • Ne nőj fel!
  • Ne légy sikeres!
  • Ne érezz!
  • Ne légy közel!
  • Ne légy egészséges!
  • Ne csinálj semmit!
  • Ne tartozz sehová!

Ezeket nem szó szerint építjük be. Ki ki a saját nyelvezetének, saját helyzetének megfelelően egészen kreatív mondatokkal tudja magát büntetni – avagy ritkábban jutalmazni – egész élete során.

A sorskönyvről irgalmatlanul sokat tudnék mesélni – egyik kedvenc megközelítésem. Annyit mondok még róla ebben a cikkben, hogy a sorskönyv az Eric Berne nevéhez fűződő tranzakcióanalízis elméletnek a központi eleme. Ha szeretnél tüzetesebben tájékozódni, ide kattintva olvashatsz róla egy Wikipédia szócikket.

Ha pedig annyira szomjazol a tudásra, hogy részleteiben olvasnál róla, ajánlom Eric Berne könyveit – az Emberi játszmák az egyik, a másik pedig a Sorskönyv címet viseli.

Szóval Zoli utasításai:

  • Örülj annak ami van!
  • Csináld meg amit mondanak!
  • Maradj csendben, és akkor nem lesz baj!

Ahogy fent említettem, ezeket a mondatokat többféleképpen is be lehet fordítani. Ezeknek a tiltásoknak, utasításoknak az értelmezéseivel mentünk tovább. Oldottuk a mondatokat, megadtuk neki a megfelelő engedélyeket ahhoz, hogy továbblépjen és a saját elképzelései szerint haladhasson az útján.

Miután sikerült egy új szemléletet elsajátítania, és rájött, hogy az életét ezek a mondatok befolyásolták, megvizsgáltuk egy lineáris folyamattal azt, hogy miért nem sikerült a vállalkozását úgy menedzselnie, ahogy azt szerette volna.

Tulajdonképpen innen már egyszerűbb dolgunk volt, hiszen egy kvázi kognitív folyamattal mehettünk tovább, és végig felnőtt énállapottal tudtunk dolgozni.

Arra jöttünk rá, hogy az előző programjai annyira benne voltak, hogy nem kért segítséget. Úgy gondolta, mindent egyedül kell csinálnia. Belevágott a vállalkozásba úgy, hogy soha nem csinálta előtte, nem kért tanácsot, nem tanult, nem tervezett.

Az alapok hiányoztak. Kommunikációs szakemberként nagyon jól tudta, hogyan kell egy blogot üzemeltetni. Nagyon jól tudta, hogy kell egy marketingcélú cikket megírni. Azt is tudta, hogyan kell egy hirdetést feladni, és nagyon sok mindent tudott ami külön külön elemeiben használható tudás az ő és a környezete számára. Viszont mindez egyben, rendszerbe foglalva működik. Ez az, amit elsőre nem látott.

Gyakorlatilag

  • nem tervezte a folyamatait,
  • nem tervezte meg a termékét,
  • nem tervezte meg a szolgáltatását,
  • nem voltak keretei,
  • nem menedzselte a vállalkozását,
  • nem foglalkozott marketinggel,
  • nem adta el magát,
  • nem gondolkodott rendszerben.

Kérdezhetnéd, miért nem? Ez olyan egyszerű… Valóban, egyszerű – és most már ő is azt mondja sikeres vezetőként, hogy ez olyan egyszerű.

Arra jött rá a közös munka során, hogy amíg nem látja saját magát, amíg nem látja hogyan működik mint emberi lény, amíg nincs tisztában az értékeivel, addig nem tudhatja, mit is tegyen ki ahhoz, hogy arra mások is felfigyeljenek. Ha a sorskönyvébe pedig egy azzal ellentétes tiltása van, akkor őrült módon meg fogja magát akadályozni a siker elérésében.

Zoltánnál itt volt az a bizonyos kutya elásva. Amikor megismerte önmagát, megismerte  korlátait, egyszerűen világossá vált számára az, hogy miben jó, mihez ért, és milyen területeken szükséges fejlődnie. Felderítettük a tanulási pontokat, és megtalálta azokat az embereket, akikkel együttműködve kiegészítik egymást. Vállalkozása van, emberekkel dolgozik, és sikeresen vezeti a saját életét és az ügyfelei projektjeit.

Magadra ismertél? Vagy csak simán tetszett Zoli története? Várlak szeretettel, hogy egy beszélgetés során a te problémáidat is hasonló sikerrel oldjuk fel.

Ki vagyok én?

Üdv, a nevem Tolvaj Sándor. A coaching és az önismeret által keresem annak a módját, hogyan élhetjük meg belső erőnket, kreativitásunkat, szabadságunkat. Misszióm, hogy az eddig megszerzett tapasztalataimmal segítek a hozzám hasonló fejlődni vágyóknak.