Amikor a szorongás nem látszik, de már ott van – hogyan ismerd fel időben?

Sokan úgy gondolják, hogy a szorongás csak azokat érinti, akik nem bírják jól a terhelést, vagy "érzékenyebbek az átlagnál". Pedig a valóság az, hogy gyakran pont a legerősebbek szoronganak a legjobban. Azok, akik mindig helytállnak. Akik több fronton teljesítenek. És akik soha nem engedik meg maguknak, hogy megálljanak. Egy fontos téma túlhajszolt napjainkban.

2025-05-07
Life
életmód, önismeret, prevenció, szorongás

Nem tudtam leállítani az agyam. Állandóan pörögtem. Egyik feladatról a másikra ugrottam, miközben belül már rég nem éreztem azt, hogy jól vagyok.

A testem elkezdett jelezni. Szédültem. A mellkasomban szúró, nehezen leírható nyomást éreztem. És volt egy különös, szinte megfoghatatlan élményem: mintha álomszerű buborékban mozognék. Mintha egy üvegfüggöny választana el a külvilágtól, vagy három méterrel hátrébb lennék attól, ami éppen történik körülöttem. Láttam, hallottam mindent, de nem voltam benne igazán. Inkább csak valahogy… mögötte.

Természetesen azonnal valami ijesztő betegségre gondoltam és orvosról orvosra járva kivizsgáltattam magam. Minden eredmény negatív lett. Nem a szívemmel, nem a vérnyomásommal, nem a belső szerveimmel volt gond. Hanem valamivel, amit sokáig nem tudtam nevén nevezni: túlhajszoltam magam, és a diagnózis szorongás lett.

Több vállalkozás, gyereknevelés, családi és társadalmi szerepek, megfelelési kényszer, belső elvárások hajtottak, miközben szinte teljesen kimaradtam a saját életemből. Nem figyeltem magamra. Nem volt időm leállni. Vagy inkább nem engedtem meg magamnak. Mindezt persze észre sem vettem, annyira természetes volt.

A környezetemben is rengetegszer találkozom olyan emberekkel, akik hasonló cipőben járnak – csak még nem biztos, hogy tudnak róla. Ez a cikk nekik szól. Neked szól, ha:

sokat vállalsz, de kevés örömöt élsz meg,
fáradt vagy, és nem tudsz kikapcsolni,
tested már jelez, és nem érted pontosan, mi történik.

Mi az a szorongás? Hogyan jelenik meg az életünkben? Mikor tud segíteni a coaching, és mikor van szükség más típusú támogatásra? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat.

Mi az a szorongás, és hogyan érinthet téged is?

A szorongás szót legtöbben automatikusan egy komoly mentális problémához kapcsolják. Pedig valójában egy teljesen természetes és szükséges belső reakció, ami segít abban, hogy figyelj a veszélyekre, készülj a kihívásokra, vagy elkerülj valamit, ami árthatna neked.

A gond ott kezdődik, amikor a szorongás már nem a hasznodra válik, hanem állandósul, túlzott méretet ölt, vagy egyszerűen nem engedi, hogy jól legyél a bőrödben. Ilyenkor már nem ösztönöz, hanem megbénít, kimerít, beszűkít.

A WHO definíciója szerint:

„A szorongásos zavarok olyan állapotok, amelyek tartós, túlzott félelemmel és elkerülő magatartással járnak, és jelentősen befolyásolják az egyén életminőségét.”
(WHO – Fact sheets on anxiety disorders)

A COVID–19 után különösen megugrott a szorongásos tünetek előfordulása világszerte:

A WHO 2022-es adatai szerint több mint 300 millió ember él szorongásos zavarokkal.
A világjárvány első évében ezek előfordulása több mint 25%-kal nőtt.
(WHO report, 2022)

És most jön egy igen fájdalmas tény: rengeteg ember már most a szorongás előszobájában él anélkül, hogy tudna róla. Nem betegek – de nem is érzik jól magukat.

A teljesítményorientált életmód és a szorongás kapcsolata

Sokan úgy gondolják, hogy a szorongás csak azokat érinti, akik nem bírják jól a terhelést, vagy „érzékenyebbek az átlagnál”. Pedig a valóság az, hogy gyakran pont a legerősebbek szoronganak a legjobban. Azok, akik mindig helytállnak. Akik több fronton teljesítenek. És akik soha nem engedik meg maguknak, hogy megálljanak.

A teljesítményorientált életmód a felszínen sikereket hoz, de közben észrevétlenül építi a belső feszültséget:

Túl sok szerep, túl kevés énidő.
Megfelelési kényszer – kifelé is, befelé is.
Mentális túlpörgés.
Az érzelmi elidegenedés.

A szorongás sokaknál nem hirtelen, drámai esemény nyomán alakul ki, hanem egy hosszú ideje tartó, fokozatos túlfeszítés következményeként.

A derealizáció és más szorongásos tünetek felismerése

A szorongás gyakran „beleköltözik” a testbe. Mellkasi szúrás, szédülés, alvásproblémák, feszültség, nehézlégzés – mindeközben minden orvosi lelet negatív.

A fentieken túl létezik egy másik, nehezebben megfogható tünet is, amit sokan nem tudnak hova tenni: mintha a világ egy kicsit elcsúszna.

Sokan így írják le:
(köztük én is, amikor tapasztaltam)

Mintha álomszerű buborékban mozognék.
Mintha egy üvegfüggöny választana el a külvilágtól.
Mintha három méterrel hátrébb lennék attól, ami történik körülöttem.
Látom és hallom, ami zajlik, de nem vagyok benne igazán. Inkább csak mögötte vagyok valahogy.

Ez az élmény lehet rövid ideig tartó, enyhe, vagy akár napokig, hónapokig megmaradó, zavaró állapot is. Gyakori kísérője a fokozott stressznek, szorongásnak, túlterheltségnek.

Ha ez ismerős érzés, akkor valószínűleg már átélted, csak nem tudtad, hogy neve is van. Ez a derealizáció – egy disszociatív állapot, amelyben a külvilág idegenszerűvé válik, elmosódik az élmény és az észlelés határa. Az Amerikai Pszichológiai Társaság így definiálja:

„A derealizáció egy disszociatív élmény, amelyben az egyén úgy érzi, mintha a külvilág nem lenne valóságos.”
(APA Dictionary of Psychology)

Fontos megkülönböztetni a deperszonalizációtól, ahol nem a külvilág, hanem az énélmény sérül: „nem én vagyok itt”, „mintha robot lennék”. A két állapot gyakran társul, mindkettő túlzott szorongásra, kimerültségre utal, de előfordulhatnak egymás nélkül is – vagy egyik, vagy másik.

És ami a legfontosabb:

Ha ezt tapasztalod, tudd, hogy nem vagy egyedül. Nem őrülsz meg. És nem fogsz így maradni.

A derealizáció egy baromi zavaró, félelmetes élmény, de nem veszélyes. Nem pszichózis, nem mentális betegség, hanem a tested és idegrendszered módja arra, hogy megvédjen attól, amit már nem tudsz feldolgozni.
Ez az állapot elmúlik. Idővel, támogatással, és az idegrendszered megnyugtatásával ki lehet belőle jönni.

Minél előbb felismered, hogy mi történik benned, és nem rémülsz meg tőle, annál könnyebb lesz elindulni kifelé. És ehhez nem kell egyedül végigmenned az úton.

Mit tehetsz a szorongás megelőzése érdekében?

A szorongás megelőzése nem azt jelenti, hogy kiiktatod a feszültséget az életedből, hanem azt, hogy megtanulod meghallani a tested és lelked halk figyelmeztetéseit, mielőtt kiabálni kezdene.
Íme néhány egyszerűnek tűnő, de valójában mély belső munkát igénylő lépés, amikkel újra kapcsolódhatsz önmagadhoz:

Figyelj a tested és lelked jelzéseire!

Lehet, hogy feszül a nyakad. Vagy reggelente gyomorszorítással kelsz. Lehet, hogy hét közben sem tudod kipihenni magad, vagy esténként csak nézel ki a fejedből, mert nincs már benned semmi.
Ezek nem „apró kellemetlenségek” – hanem jelek. A tested nem véletlenül jelez. A lelked sem.

A rendszeres önreflexió nem filozofálás, nem túlérzékenység. Ez a belső kapcsolatod újraépítése.

Kérdezd meg magadtól időnként:

Hol tartok most saját életemben?
Hogy élem meg a mai napot?
Mire van most igazán szükségem?

Vállalj kevesebbet!

Ahogy azt fentebb említettem, a legtöbben nem úgy jutnak el a szorongásig, hogy egyszerre rájuk zúdul az élet, hanem úgy, hogy évekig folyamatosan – mindig egy kicsivel több történik a kelleténél. Még egy projekt. Még egy e-mail. Még egy „gyorsan megoldom” teendő.

Tudd, hogy nem egy robot vagy. És nem is vagy köteles mindent bevállalni, ami „elvileg belefér”.

A nemet mondás nem gyengeség – hanem tudatos, felnőtt döntés. Amikor nemet mondasz valamire, akkor valójában igent mondasz magadra. A határaidra. Az egészségedre. Az egyensúlyodra.

Jól jegyezd meg:

A NEM. egy egyszerű, önálló, kerek mondat!

Adj időt magadnak!

A pihenés nem jutalom, amit majd megérdemelsz, ha végeztél, és nem is luxus. A pihenés biológiai szükséglet – a működőképesség elengedhetetlen eleme.

Nem kell nagy dolgokra gondolni:

reggeli kávé csendben, telefon nélkül,
séta, ahol nem gondolkodsz feladatokon,
egy nap, amikor nem teljesítesz, csak jelen vagy.

Ha ezek hiányoznak, egy idő után nem leszel jelen sehol – sem másokkal, sem önmagaddal.

Merj időben segítséget kérni!

Az egyik leggyakoribb mondat, amit hallok: „Azt hittem, még kibírom.”

– Igen, kibírod… De mi lenne, ha nem csak kibírnád, hanem jól is lennél?

Sokan még mindig azt gondolják, hogy segítséget kérni a gyengeség jele. Pedig épp az a bátor, aki fel meri tenni a kezét, mielőtt végleg elfárad. Lehet, hogy elég egy coaching folyamat, ahol új nézőpontokat kapsz. Lehet, hogy mélyebb, terápiás támogatásra van szükséged. De az első lépés ugyanaz: meglátni, hogy már nem vagy jól, és tenni a jóllétedért valamit.

Coaching és szorongás

Meddig tart a coaching hatóköre, és mikor van szükség más típusú segítségre?

Mivel egy coaching témájú blogban vagyunk, így fontosnak tartok behozni néhány szempontot:

A coaching nem terápia, és nem is annak helyettesítője. A coaching célja nem a pszichés betegségek kezelése, hanem az, hogy támogatást nyújtson önreflexióban, tudatos döntéshozatalban, erőforrások mozgósításában – főként akkor, amikor az egyén működőképes, és fejlődni szeretne, változtatni szeretne az életén.

A coaching akkor lehet hasznos, ha

valaki túl sokat vállal, és szeretne visszatalálni az egyensúlyához,
döntési helyzetekben belső feszültséget él meg, és tisztábban szeretne látni,
elveszítette a kapcsolatot önmagával, és újra szeretne kapcsolódni,
tudatosabban akar bánni az idejével, energiájával, működésmódjával.

A coaching nem elegendő, ha

a szorongás testi tünetekkel jár (pl. heves szívdobogás, alvászavar, pánikrohamok, szédülés és a fent tárgyalt ijesztő egyéb tünetek),
a működőképesség súlyosan beszűkül,
feldolgozatlan trauma, veszteség, depresszív tünetek is jelen vannak.

Ilyenkor pszichológushoz vagy pszichiáterhez érdemes fordulni. A coaching ebben az esetben nem elég, de megelőző lépésként sokat segíthet.

Figyelj magadra, mielőtt túl késő lenne!

A szorongás nem mindig kiabál. Néha csak suttog. Egy feszülő mellkas. Egy álomszerű nap. Egy test, ami nem tud ellazulni. Nem az az erős, aki mindent kibír. Hanem az, aki időben észreveszi, ha valami már túl sok lett – és kér segítséget.

Ha úgy érzed, ez rólad szólt, tudd: nem vagy egyedül. És nem késő visszatalálni magadhoz.

További olvasnivalók – ha mélyebben érdekel a szorongás és a derealizáció témája

Ha úgy érzed, hogy amit most olvastál, megérintett – vagy egyszerűen csak szeretnéd jobban érteni a szorongás működését, összegyűjtöttem néhány megbízható, szakmailag alátámasztott és közérthető forrást – van közöttük orvosi cikk, pszichológiai összefoglaló, sőt, személyes történet is.

Olvasgass belőlük úgy, ahogy neked jól esik. Nem kell mindent egyszerre befogadni. Elég, ha találsz egy mondatot, ami segít.

Magyar nyelvű oldalak

Angol nyelvű oldalak

És ha úgy érzed, hogy beszélgetnél velem erről a témáról vagy a saját tapasztalataidról – akár csak azért, hogy ne egyedül cipeld – keress bizalommal! Nem ítélek, nem diagnosztizálok. Csak figyelek, és ott vagyok.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg a barátaidnak!