Megérint, milyen is lehetne valóban ezt tudni, érezni, és eszerint élni. Milyen jó lenne valóban megélni azt az önmagad, akiről olvastál. Milyen jó lenne valóban megismerni azt, aki ott van benned, csak nem ismered. Nem ismered… lehet, hogy nem is szereted. Egy egy ilyen áramütés viszont felráz… egy lájk erejéig. Majd folytatod az életed ugyanúgy, mint előtte. De jó is volt.
Miért írok?
Azért írok, hogy megmutassam az utat, amit járok.
Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadból.
Azért írok, mert talán találsz benne valamit magadNAK.
Azért írok, mert jól esik…
Kérdezhetnéd a cím alapján, mi bajom Coelhoval?
Semmi.
Tisztelem őt, kiváló író. A műveiből ki lehet ásni egy-egy olyan gondolatot, ami túllendít egy elakadáson. Igen, lehet belőle meríteni és inspirálódni. Nincs vele bajom, és tartom, hogy spirituális úton járóknak hasznosak a könyvei. Azonban megvan a helye. Megvan a helye a polcodon, a könyvesboltban, a könyvtárban, a kezedben. De semmiképpen napi bullshitként a Facebookon… Ötlettelenül…
Nem fogok napi bullshitet adni. Nem fogok pár soros látszólagos megvilágosodást tenni eléd. Nem, ez nem én leszek. Inkább akkor nem adok semit. Nem írok csak azért, hogy írjak. Inkább olyankor írok, amikor kedvem tartja. Amikor jönnek a gondolatok. Folyamatosan gondolkodom, jegyzetelek, és amikor összeáll a kép, kiteszem eléd.
Persze nem azt mondom, nem kapsz majd idézetet. Lehet, hogy olyan is lesz. Viszont az az idézet nekem valóban adott valamit. Lehet, hogy el fogom mondani mit adott. Lehet, csak egy képpel fogom megmutatni, mit jelent számomra. Mindig fog hozzám kötődni.
Nem leszek az, aki instant megoldásokat ad neked. Viszont én leszek az, aki kiteszi a gondolatait eléd. Én leszek az, akitől megkérdezheted, hogy most ezt miért tetted ide? És hogyan menjünk tovább ezen az úton? Fogok válaszolni. Vagy visszakérdezek és te fogsz válaszolni. Meglátjuk. Ezt ígérem neked.
Miért is nem Coelho?
Itt akkor engedjük el Coelhot, mint szerzőt. Jelen cikk erejéig legyen Coelho a szinonímája a naponta megtalálható önismereti és spirituális gyors idézeteknek, amit lájkvadász barátaink előszeretettel tojnak fel az üzenőfalakra. Jó? Köszi.
Szóval azért nem Coelho, mert abból túl sok van. Mert Coelhot arra használják, hogy hamis képet adjanak neked arról, ami másnak egy hosszú hosszú folyamat.
Meglátsz egy idézetet, mi történik? AHHHHAAAAAAA…. gondolod és megvilágosodtál. Megvilágosodtál. És azután mi történik? Bejön a főnököd, ijedten lecsapod a laptopod és úgy teszel, mint aki dolgozik. Később azért visszamész lájkolni, mert te tudod, hogy az az mondat ott van – és egy pillanatra jó érezni a betűk hatását…
Megérint, milyen is lehetne valóban ezt tudni, érezni, és eszerint élni. Milyen jó lenne valóban megélni azt az önmagad, akiről olvastál. Milyen jó lenne valóban megismerni azt, aki ott van benned, csak nem ismered. Nem ismered… lehet, hogy nem is szereted. Egy egy ilyen áramütés viszont felráz… egy lájk erejéig. Majd folytatod az életed ugyanúgy, mint előtte. De jó is volt.
Emlékszel még, mit olvastál? Nem? Kár…
Ezért nem adok Coelhot. És nem adok egyéb olyan idézetet neked, ami csak egy pillanatra szólíthat meg téged. Cserébe adok magamból. Cserébe kiteszem neked az érzéseim, gondolataim. Cserébe megismerheted azt az embert, aki egykor ugyanúgy a pillanatnyi áramütésekből inspirálódott. Ezek az áramütések itt vannak bennünk. Viszont legszebb, amikor megtanuljuk a generátort üzemeltetni. Mert a szikra bennünk van. Fedezzük fel szépen. Addig pedig ne csak lájkoljuk Coelhot, hanem nézzünk a dolgok mélyére és keressük meg, VALÓBAN mit ad ő nekünk.
Tőlem nem fogsz kapni Coelhot Keresd meg magad… MAGADBAN!
