A mai gyerekek többsége sokszor a legnagyobb izgalmaikat egy-egy lövöldözős játék előtt ücsörögve élik át a fotelben tespedve mit sem sejtve arról, hogy kaland és a kihívás a virtuális erőszakon kívül máshol is akad a világban, és a fotelből kiugorva is felfedezhetik az élet eseménydúsabb részeit.
A rohanó világban elsiklunk afölött, hogy valódi táplálékkal éljünk. Nagyon sokan csak bedobnak valami gyorskaját út közben, este pedig a tévé mellé jöhet egy jó pizza. Ezzel ki is merül a napi táplálkozás.
Üdítőt iszunk, mellette kávét, és mindenféle egyéb cukros szemetet, egyesek sört isznak szinte minden este. Ezek a folyadékok tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy tápláljanak bennünket, egyáltalán nem töltik testünk vízháztartását. Extrém helyzetben a vizet teljesen mellőzi az ember egész nap. „Bevágtam két kólát meg három kávét, és kész.” – hallottam már többször is… Mindezektől fáradtabbak vagyunk, tunyábbak, jobban kívánjuk a kanapét és a rossz kaját. Nem vágyunk másra – sem egymásra -, csak arra, hogy bámuljunk ki a fejünkből. Polcon tartjuk a könyveinket, elhanyagoljuk az agyunkat – mondván, hogy „egész nap gondolkodnom kellett a melóban”. A mozgás pedig kimerül annyiban, hogy a mosdóba gyalog járunk, azt is csak azért, mert az autónk szélesebb, mint az ajtó, amin bemegyünk oda.
Bele vagyunk nevelve a kényelembe, és abba, hogy mindent megkapunk, szinte semmiért nem kell tenni semmit – instant zacskós formában az ajtónk elé kerül. Mindeközben pedig úgy bánunk saját magunkkal, mint a legádázabb ellenségünkkel.
Pedig a saját ellenséged nem Te vagy. Igazából az ellenség az, akivel félsz szembenézni. És az, akit le kell győznöd nem a testeden kívül él, hanem itt van benned. Ha viszont szembe néztél vele, meg tudod szelídíteni, és együtt tudsz vele működni. Na ez a cél! Az együttműködés. És nem pedig az, hogy bántsd!
Az, akit le kell győznünk pedig nem a testünkön kívül él, hanem itt van bennünk.
Sok olyan szülőt ismerek, aki megmutatja a gyermekének, mi van odakint, és bátorítja arra is, hogy ismerje meg mi van odabent. Ők azok a szülők, akik kirándulni járnak együtt gyerekeikkel, közös versenyekre, edzésekre mennek – pl. Spartan Race-re (Spartan Race KID) és hasonló megmérettetésre… Ők azok a szülők, akik sportolni, kísérletezni, tanulni, felfedezni, küzdeni – ÉLNI tanítják gyermekeiket. Megtanítják őket hibázni, és megtanítják a hibáikból tanulva továbbmenni. Egészséges, önbizalommal teli határozott felnőttekké segítik őket. Véleményem szerint tisztelendő, becsülendő és példaértékű ez a hozzáállás.
Ha te még másképp neveled gyermeked…
Ha azt veszed észre, hogy többet van a tévé előtt, mint a szabadban…
Ha a chipses zacskót és a műanyag üdítőt nem tudod kiimádkozni a kezéből…
…tudd, hogy van remény!
Tudd, hogy soha nem késő elkezdeni a változást – és nem lehet elég korán hozzáfogni.
Ha gyermekednek időben megmutatod a világot, ha időben megtanítod, mi rejlik abban a csodás lényben, aki ő maga, akkor rá fog jönni, hogy a világ egy izgalmas dolog, és ha felkészül rá, akkor nem csak a fotelben ülve fog tudni igazi kalandokat átélni, hanem odakinn a szabad ég alatt!!!
Rá fog jönni arra, hogy ha elkezd dolgozni azon, hogy egészséges teste és lelke legyen, akkor az bizony nagyon hamar megtérül. Erős lesz, egészséges lesz, kalandvágyó – gazdag teljes élet lehet az övé. Tiszta lesz a jelleme, erős lesz a fizikuma, gazdag lesz az élete – egyenesen be fogja vonzani a sikert.
Gondold át, és tedd meg az első lépést! Készüljetek fel együtt!
Ismerek egy egyesületet, akik pont a gyermekek egészségének és életörömének szentelik küldetésüket.
Ők a Vitakid Sportegyesület
A sport mellett rendszeres táplálkozási és önismereti előadásokkal segítik a fiatalokat tisztán látni az egészséges életmód világában. Heti több foglalkozással várják porontyod, hogy felkészüljön egy aktív, egészséges létre.
Keresd őket bátran a weblapjukon, vagy keress engem – és útbaigazítalak.
Jó ha tudod, hogy az egyesületnek van felnőtt csapata is. Velük szoktam sportolni.
A felhasznált fotókat pedig Pálos Attila – az egyesület szülőatyja készítette.
Hajrá!!!
