A vércukor és a derealizáció kapcsolata

2025. július 11.

Kategória: Life

Először is: nem vagyok orvos. Amit ebben a cikkben olvasol, nem egészségügyi tanácsadás, hanem egy laikus, de alaposan utánajáró ember kutatása, aki saját tapasztalatai alapján kezdte el keresni a válaszokat. Hogy miért érzem néha úgy, mintha „nem lennék benne a világban”? Mintha minden kicsit álomszerű vagy távoli lenne, mégsem alszom. Ez az élmény neve: derealizáció. És nagyon sokáig nem gondoltam volna, hogy a vércukorszintnek is köze lehet hozzá.

Mi az a derealizáció és deperszonalizáció?

A derealizáció olyan állapot, amikor a külvilág valótlannak, távolinak, elidegenedettnek tűnik. Olyan, mintha egy üveg mögül néznénk a világot. A deperszonalizáció hasonló, csak ott az ember saját önmagát nem érzi valódinak: mintha a teste, gondolatai, érzései idegenek lennének. Ez az élmény legtöbbször szorongás, fáradtság, vagy trauma utáni reakció tünete lehet. Viszont az idegrendszeri okok mellett más is húzódhat a háttérben – például a vércukorszint-ingadozás.

Miért kezdtem el kutatni ezt a témát?

Mert sokszor megtörtént velem, hogy egyik pillanatról a másikra elszakadtam a „valóságérzettől”. Sőt, hosszabb időre – hónapokra benne ragadtam. Semmi drámai: nem ájultam el, nem voltam beteg, „csak” mintha minden távoli lenne. Eleinte kizárólag pszichés eredetűnek gondoltam. Aztán feltűnt, hogy ezek az epizódok nem akkor jelentkeznek, amikor nem eszem, hanem éppen akkor, amikor olyasmit eszem, amit nem lenne jó: fehér lisztes pékáru, tészta, péksüti, pizzatészta, finomított cukor, glutén. Amikor túltolom ezeket – különösen egy kiadósabb „félrekajálás” után -, egyértelműen felerősödik a furcsa, elidegenedett érzés.

Nem mindig az éhség tehát a gond, hanem az, hogy miből és hogyan áll össze az étkezés. Ez indított el bennem egy mélyebb kutatást: lehet, hogy nem csak pszichés, hanem anyagcsere-alapú oka is van a derealizációnak?

Ezután kezdtem gyanakodni: lehet, hogy a vércukrommal van összefüggésben?

Hogyan hat a vércukorszint az agyműködésre?

Az agy fő üzemanyaga a glükóz, vagyis a vérben keringő cukor. Ha túl kevés van belőle (hipoglikémia), az agy nem tud megfelelően működni. Ha túl sok (hiperglikémia), az anyagcsere felborul, és szintén káros folyamatok indulnak el. Mindkét állapot – bár teljesen más mechanizmussal – megzavarhatja a valóságérzékelést.

Hipoglikémia: amikor az agy éhezik

Az alacsony vércukorszint gyakori tünetei közé tartozik a remegés, szédülés, izzadás, gyengeség. De mentális tüneteket is okozhat: zavartság, álmosság, szorongás, és – ami engem különösen érintett – valóságtorzulás, „álomszerű” érzés. Több forrás és kutatás szerint a hipoglikémiás epizódok első tünete lehet a derealizáció. A szervezet stresszreakcióba kapcsol: adrenalint termel, hogy jelezze a vészhelyzetet, amit mi szorongásként élünk meg.

A Diabetic Medicine szaklap egyik tanulmányában 1-es típusú cukorbeteg serdülők közel 50%-a számolt be derealizációról vagy deperszonalizációról hipoglikémia során. Az érzés sokszor ijesztő – máskor inkább furcsa, de mindig „kívülálló” élményként jelenik meg.

Hiperglikémia: amikor túl sok a cukor

A nagyon magas vércukorszint inkább lassúbb, nehezebben észlelhető tüneteket okoz: kimerültség, lelassult gondolkodás, ingerlékenység, fejfájás. De extrém esetekben (pl. kezeletlen diabéteszben) akár zavartság, sőt disszociatív epizód is jelentkezhet. A szakirodalom dokumentált olyan esetet, ahol egy idős diabéteszes férfi ismételten eltévedt, nem emlékezett magára, és utólag sem tudta, hol volt – mindez hiperglikémia alatt történt.

A kutatók szerint ezek hátterében az agyi neurotranszmitterek egyensúlyának zavara állhat: a cukoranyagcsere megborulása hat az NMDA-receptorokra, a GABA és szerotonin rendszerekre is – ezek mind befolyásolják a tudatállapotot.

Miért fontos ezt tudni?

Mert nagyon sok ember szorongásos zavarral küzd, és a derealizáció, deperszonalizáció gyakori tünet. A pszichológia természetesen fontos, de nem mindig csak lelki oka van. A vércukorszint egyik legkönnyebben befolyásolható fiziológiai tényező, és sok esetben érdemes először kizárni azt, hogy a „valóságtorzulás” mögött egy egyszerűen kezelhető biológiai ok húzódik meg.

Gondolj csak bele:

Ha reggel kimarad a reggeli, és dél körül furán érzed magad – lehet, hogy csak leesett a cukrod.
Ha stressz után, üres gyomorral ”szürreálisnak” tűnik minden – lehet, hogy az agyad vészmódba kapcsolt.
Ha egy pánikrohamhoz hasonló élményed van, és utána megeszel valamit, és javul – az sem véletlen.

Kik érintettek?

Cukorbetegek (főleg 1-es típusúaknál gyakori a hirtelen hipoglikémia)
Pánikbetegségben szenvedők
Szorongásos alkatú emberek, akik rendszertelenül esznek
Stresszes életmódot folytatók, akik túlpörgetik magukat, majd elfelejtenek enni – ez vagyok én 🙂
Diétázók, akik extrém alacsony szénhidráttal élnek

A szervezet vércukorszintje nem csak testi, hanem mentális közérzetünket is alapjaiban befolyásolja.

Mit lehet tenni?

Figyeld meg a tested reakcióit! Mikor jelentkeznek a tünetek? Ha nem az éhség, hanem inkább a feldolgozott, finomított szénhidrátok (pl. fehér liszt, cukor, glutén) után érzed magad furcsán, ne bagatellizáld el.
Étkezz minőségibben, ne csak rendszeresen! A klasszikus tanács a „rendszeres étkezés” – de ha az ételek minősége nincs rendben, az gyakran többet árt, mint használ. Érdemes elhagyni vagy csökkenteni a gyors felszívódású, vércukrot hirtelen megdobó ételeket. Figyelj, hogyan reagál a szervezeted a gluténre, a péksütikre, a „bűnözős” kajákra. Fogyassz minél több jó minőségű fehérjét!
Használj komplex szénhidrátokat és rostot! Zöldségek, teljes értékű gabonák (ha nem okoznak gondot), hüvelyesek. Ezek lassabban szívódnak fel, és stabilabb vércukrot eredményeznek – ami egyben stabilabb mentális állapotot is jelenthet.
Ne próbáld cukorral vagy péksütivel visszahozni magad! Ha épp ezek váltják ki a problémát, egy újabb adag csak ront a helyzeten. Inkább figyeld meg, mi segít ténylegesen: lehet, hogy egy kis mozgás, pihenés vagy tisztább étkezés az, amit a tested kér.
Figyelj a koffeinre és alvásra is! A túl sok kávé vagy a kevés alvás rontja a szénhidrát-anyagcserét, és így közvetve előhozhatja a tüneteidet.
Vezess naplót, ha bizonytalan vagy! Jegyezd fel, mit ettél, és mikor jelentkeztek a tünetek. Néhány hét alatt lehet, hogy kristálytisztán kirajzolódik egy minta.
Kérj segítséget, ha szükséges! Nem ciki dietetikushoz vagy funkcionális orvoshoz fordulni. Ha a hagyományos laborok „szerint minden rendben”, de Te mégis furán érzed magad, az tapasztalatból mondom: attól még valami nem oké.

Személyes tanulságok

Ahogy egyre többet figyeltem a testemre, egy dolog világossá vált: nem vagyok „hibás”, csak érzékeny vagyok valamire, amit korábban normálisnak gondoltam. A péksütis, fehér lisztes, szénhidrátban gazdag kaják nálam nem csak fáradtságot, hanem konkrétan tudatállapot-változást is kiváltanak. Ez nem hiszti, nem pszichés túlérzékenység, és főleg nem „beleképzelés” – hanem egy biokémiai reakció, amit a testem minden alkalommal ugyanúgy jelez.

Rájöttem, hogy a derealizáció nálam nem betegség, hanem egy tünet. Egy figyelmeztetés, amit a testem küld, hogy „valami nincs rendben”. És bár nem tudok minden pillanatban tökéletesen étkezni, ma már értem, mi történik velem, és ez már önmagában óriási megkönnyebbülés.

Ha hasonlót tapasztalsz, csak egy tanácsom van: ne hagyd annyiban. Figyelj, jegyzetelj, próbálkozz – és kérdezz! Mert lehet, hogy nem vagy egyedül. Csak eddig senki nem mondta ki hangosan.